Nem egy újabb papírt akartam szerezni, hanem saját magam felé állított elvárás részeként el akartam érni ezt a mérföldkövet is, és visszajelzést akartam kapni a saját teljesítményemről.
Az eddig kihívások, hogy akkor is edzettem, mikor nem volt kedvem, hogy nemet mondtam szinte mindenre, ami nem hús, hogy lefogytam közel 10 kilót erre az eseményre, hogy nem adtam fel mikor begyulladt a vállam, vagy jött a karantén…, mind a határaim feszegetését jelentették, amik egyre erősebbé is tettek.
Sokan, akik ezt olvassátok, nem igazán tudjátok mit is jelent ez a megtisztelő „cím”, én azonban hihetetlenül büszke vagyok magamra, hogy eljutottam idáig, és nemcsak hogy megcsináltam, de hibátlan vizsgalappal zártam a tanfolyamot, ami nekem, maximalistának ez a minimum.
Úgy érzem továbbra is méltó és hiteles vagyok az edzői, tanítói hivatásomhoz. Természetesen ugyanaz az ember maradtam, és mégsem. Boldog vagyok, hálás, és megelégedett.
Rengeteget tanulhattam profi szakemberektől, és hálás vagyok nekik minden segítségükért, figyelmükért, emberségükért. Ez több volt, mint tanfolyam, és örülök, hogy részese lehettem. Majd az unokáimnak mesélhetem, hogy csinálta meg a nagymamájuk 5 percen belül a 100 szakítást (is).
Fantasztikus sportembereket ismertem meg a csapattársaim személyében, és az összefogás ereje is óriási erőt adott nekem az utolsó pillanatokban is, pedig már mindenki nagyon fáradt volt.
Köszönöm még egyszer a mesteremnek, tanítómnak, Ferenczi Dánielnek a felkészítést, tanítást, segítséget, támogatást!
És nem utolsó sorban hálás vagyok a páromnak és a fiamnak a támogatásukért, a türelmükért, mert ők tudták és megértették, mennyire fontos nekem ez a cél. Az idő, amit nem velük töltöttem, a hétvégi-hajnali ciccegések (erőlégzés) az edzéseim közben, a hisztik és az ingerültségem elviselése komoly kihívást jelentett számukra is.
Havonta 1-2 alkalommal küldök neked értesítőt legfrissebb blogbejegyzéseimről, rendezvényeimről, stb.
Sokat tanulhatsz ezekből az anyagokból, és mindezt ingyen.