A biztonság érzése a testben
Miért innen indul el sokszor a valódi változás?
Sokáig azt hittem, hogy a változás elsősorban döntés kérdése. Ha valamit valóban szeretnénk, akkor elhatározzuk, kitartunk mellette, és előbb-utóbb sikerülni fog.
Az évek során azonban egyre többször tapasztaltam meg, hogy ez ennél sokkal összetettebb. Vannak helyzetek, amikor pontosan tudjuk, min szeretnénk változtatni, mégsem tudunk másképp működni. Mintha valami bennünk újra és újra ugyanoda vezetne vissza.
Az elmúlt hetek blogjaiban arról írtam, milyen érzés lehet, amikor már nem harcolunk magunkkal, nem siettetjük a folyamatot, és a jelenlét lassan fontosabbá válik, mint maga a változás. Talán ezek után természetesen merül fel a kérdés:
Mi teszi ezt egyáltalán lehetővé?
Egyre inkább azt érzem, hogy a válasz sokszor egyszerűbb, mint gondolnánk.
A biztonság.
Amikor a test már nem védekezik
A testünk egész életünk során figyeli a világot maga körül. Nemcsak azt érzékeli, mi történik kívül, hanem azt is, hogy mennyire biztonságos számára az adott helyzet.
Ha veszélyt érzékel – legyen az egy valódi fenyegetés, tartós stressz, állandó megfelelés vagy akár egy régről ismerős belső feszültség –, természetes módon védekezni kezd. Megfeszülnek az izmok, felgyorsul a légzés, beszűkül a figyelem, és minden energia arra irányul, hogy valahogy átvészeljük a helyzetet.
Ilyenkor nem azért nehéz kapcsolódni önmagunkhoz, mert valamit rosszul csinálunk. Hanem mert a testünk éppen azt teszi, amire egész életében készült: megpróbál biztonságban tartani bennünket.
Éppen ezért sokszor nem az a legfontosabb kérdés, hogyan tudnánk még jobban figyelni magunkra. Hanem az, hogy vajon elég biztonságban érezzük-e magunkat ahhoz, hogy egyáltalán figyelni tudjunk.
A biztonság nem gyengeség
Talán sokan úgy gondolunk a biztonságra, mintha az valami kényelmes állapot lenne, amely visszatart bennünket a fejlődéstől. Pedig gyakran éppen az ellenkezője igaz.
Amikor biztonságban érezzük magunkat, már nem kell minden energiánkat a védekezésre fordítanunk. Lassan könnyebbé válik egy mélyebb levegő. Ellazul a test. Tágasabb lesz a figyelmünk. És egyszer csak olyan dolgokat is észreveszünk magunkban, amelyeket korábban a folyamatos feszültség elfedett.
Lehet, hogy ekkor halljuk meg először igazán a testünk jelzéseit. Lehet, hogy könnyebben megérezzük, mire lenne szükségünk. És talán ilyenkor kezdünk el másképp kapcsolódni azokhoz az érzésekhez is, amelyektől korábban ösztönösen menekültünk.
A valódi változás sokszor nem akkor indul el, amikor még nagyobb erőfeszítést teszünk. Hanem amikor végre már nem kell minden pillanatban védekeznünk.
Lehet, hogy nem több akaraterőre van szükségünk.
Hanem egy olyan térre, ahol a testünk végre megengedheti magának, hogy biztonságban legyen.
Kísért Út
A Kísért Út számomra elsősorban nem módszerekről szól. Hanem arról, hogy létrejöhessen egy olyan megtartó kapcsolat, ahol nem kell megfelelni, sietni vagy bizonyítani.
Hiszem, hogy amikor a test lassan biztonságban kezdi érezni magát, egészen más minőségű folyamatok indulhatnak el. Nem azért, mert kívülről megjavítjuk magunkat. Hanem mert belül egyre több tér nyílik arra, hogy meghalljuk önmagunkat.
Ha úgy érzed, szeretnél egy olyan folyamatban részt venni, ahol nem a teljesítmény, hanem a biztonságos kapcsolódás az első lépés, szeretettel várlak a Kísért Úton.
