Önszabotázs

Megfogadtad már százszor: „holnaptól változtatok”? Vagy épp célokat tűztél ki magadnak, aztán mindig akad egy kifogás, egy elakadás, egy hirtelen fontosabbnak tűnő teendő – és a változás várat magára. Ha ez ismerős, ne ítéld el magad. Ez önszabotázs, és nem a Te hibád: egy ősi túlélőmechanizmus, ami egykor megvédett, ma viszont visszatart.

Miért nem könnyű változtatni – még akkor sem, ha nagyon akarsz?

Az agyunk és a testünk nem elsősorban a boldogságunkra van „programozva” – hanem a túlélésre és a biztonságra. A megszokott minta még akkor is kiszámíthatóbb és kiszolgáltatottabb, ha az nem jó nekünk. Az ismeretlen változás viszont bizonytalanságot hoz, és a mélyebb részeink azt üzenik: „Maradj a bevált úton, ott legalább ismered a kockázatot.”

Ezért történik, hogy: tudod, hogy jót tenne a mozgás, mégsem indulsz el; szeretnél egészségesen enni, mégis nehéz nemet mondani; szeretnél nyugodtabb, békésebb lenni, de a gondolatok újra és újra bekapcsolnak; megfogadod, hogy kevesebbet dolgozol, aztán mégis hajnalban ülsz a laptop előtt.

Nem azért, mert gyenge vagy. Hanem mert a rendszered a régi túlélési módhoz ragaszkodik.

Önszabotázs = védekezés

Amikor sikertől, elköteleződéstől vagy változástól félsz, a tested és az elme óvatosan visszahúz. Gyakori formák:

• halogatás („majd holnap”)
• túlperfectizmus (sosem jó/ elég – így el sem kezded)
• önkritika és leértékelés
• kivételes eseményre várás (csak az lesz a „jó pillanat”)

Mi van a félelem mögött?

A félelem mögött gyakran olyan gondolatok bújnak meg, amik nem mindig tudatosak:

• „Mi lesz, ha kudarcot vallok?”
• „Mi lesz, ha más leszek, és elveszítem, ami van?”
• „Mi van, ha fáj?”

Ezek nem logikai „hibák” – érzések. És az érzéseket nem lehet pusztán racionálisan meggyőzni. A testet is meg kell nyugtatni, hogy elhiggye: az új út is lehet biztonságos.

Ezért működik olyan jól a jóga, a légzés, a jelenlét. Mert megtanítanak arra, hogy a tested megnyugodjon, és azt érezze: „Lehet másképp is… és közben biztonságban vagyok.”

Hogyan lehet elkezdeni a változást – nem akaraterőből, hanem biztonságból

A változás elindításához nem több akaraterőre van szükség, hanem arra, hogy a tested érezze: a váltás közben is biztonságban leszel. Ehhez adok egy egyszerű, testközpontú gyakorlatot, amit bárhol elvégezhetsz.

1. Lassan megállni (1–2 perc)

Amikor érzed a visszahúzó késztetést (halogatást, kétséget), állj meg. Ne nyomd el, csak figyeld. Tedd a kezed a mellkasodra, legyen puha a tekinteted.

2. Három mély, tudatos légzés

Lélegezz be lassan négy számlálásra, tartsd egy pillanatra, majd fújd ki hat számlálásra. Ismételd meg háromszor. Ez a ritmus segíti a paraszimpatikus idegrendszert – a test megnyugvását.

3. Kérdezd meg magadtól (belül hangosan vagy gondolatban)

„Mitől félek most igazán?”
„Mire van most szükségem, hogy egy picit biztonságban érezzem magam, ha változtatni akarok?”

Lehet, hogy a válasz apró: „egy pár perc pihenés”, „egy terv, ami csak az első lépésre koncentrál”, „valaki, aki mellettem áll”. Ha megadod magadnak ezt az apróságot, a tested lassan elengedheti a régi mintát – és teret kap valami új.

Van, amikor ezek az apró lépések egyedül is megtarthatók. És van, amikor a változáshoz nem több erőfeszítésre, hanem egy biztonságos, megtartó térre van szükség.

Ha most ott tartasz, hogy tudod, mit kellene tenned, de a tested még nem érzi magát készen egyedül elindulni, akkor szeretettel hívlak a Kísért Út folyamatába.

Ez nem egy gyors megoldás, hanem egy lassú, személyre szabott kísérés, ahol a változás nem erőből, hanem biztonságból indul.

Gyakorlati lépések, hogy ne csak elhatározás maradjon

1. Tűzd ki az első, nagyon kicsi lépést (pl. 5 perc séta, 1 oldal olvasás) – csak az elsőre fókuszálj.
2. Tervezd meg a „visszajelző” pillanatokat: mikor nézed meg, hogy bejött-e a lépés – de ne ítélkezz.
3. Keresd a biztonságjeleket: mitől érzed magad kevésbé kiszámíthatatlannak? (segítő rutin, barát, rövid gyakorlatok)
4. Ha elbuktál – emlékeztesd magad: az útnak részei a visszaesések is. Az új viselkedés beépülése idő kérdése.

Amikor a visszalépés nem kudarc

Az önszabotázst ma már sokszor másként látom, mint korábban. Gyakran nem rombolásról vagy gyengeségről van szó, hanem védelemről.

Amikor egy változás valóban közelebb kerül hozzánk, a rendszerünk néha visszalép egy kicsit. Nem azért, mert nem akarunk haladni, hanem mert valami túl személyessé válik.

Erről írok részletesebben a következő blogban is: Miért tűnünk el pont akkor, amikor közelebb kerülünk magunkhoz?

Ha szeretnél támogatást az úton

Az önszabotázs mögött sokszor régi testi minták és félelmek dolgoznak. Ha úgy érzed, jólesne, ha nem egyedül kellene ezzel haladnod, a Kísért Út egy olyan megtartó folyamat, ahol a változás a te tempódban indulhat el.